Az Ördög és a Lány

- Szeress! - kérte az Ördög.
- Nem szeretlek! - válaszolt a Lány.
- Te tudod, akkor mást viszek magammal - felelte az Ördög.
És felszállt a Mennybe.

- Szeress! - kérte a Lány.
- Már nem tehetem - válaszolt az Ördög.
- Te tudod - felelte a Lány és a mélybe vetette magát.

Útján Angyalok kísérték.

Illusion

-Apa! - szólt a Kislány.
Apa felkapta a fejét és álmosan körülnézett. Az első gondolata az volt, hogy a macskák mióta tudnak beszélni, és amúgy is mit csinálnak az emeleten amikor ott semmi keresnivalójuk nem lenne.
- Apa! - hangzott újra a kiáltás, most már kicsit kétségbeesettebben.
- Ezek nem a macskák - gondolta Apa, miközben határozott mozdulattal kitessékelte a betolakodókat és a kiságy felé fordult.
A Kislány - már majdnem másfél éves nagylány - egyik kezével az ágy rácsába kapaszkodott, a másikat pedig magasra nyújtva jelezte Apának, hogy ideje lenne kimászni a "ketrec" fogságából és valami érdekeset csinálni végre.
Csodálatosan szép gyermek volt, Anya barna szemeit, sötét haját és akaratos természetét örökölte. Az apai örökség a hófehér bőr volt, mely a sötétbarna, göndör fürtökkel hatalmas kontrasztot alkotott, és ami még jobban kiemelte a mosolygödröket a pofiján amikor felfedezett egy repülőt az égen, vagy csak egyszerűen jó kedve volt. Alul-felül két-két fogacskájával leginkább egy nagyra nőtt nyuszira emlékeztetett, egy gyönyörűségesen szép nyuszira.
Mikor magához ölelte, szíve megtelt szeretettel. A NAGY SZAKíTÁS után nem gondolta volna, hogy egyszer újra egy család lesznek, de az élet néha csodákat produkál. A szokásos reggeli puszi és pelenkacsere után kézenfogva lementek a földszintre. A frissen sült kenyér illata betöltötte az egész házat. Anya ma is odafigyelt, hogy ne éhezzen a család.

Bevásárolni mentem, nagyon szeretlek Benneteket!

...állt a cetlin a hűtőre ragasztva. És akkor Apa hirtelen elsírta magát. Az elmúlt évek összes keserűsége, az álmatlan éjszakák, a visszautasítások, a teljesen felesleges próbálkozások, idegen illatok, idegen érintések keserve és az újra egymásratalálás gyönyöre egyszerre robbant ki belőle. Átölelte a Kislányt - aki természetesen semmit nem értett a hirtelen hangulatváltozásból és aki szintén pityeregni kezdett - megpuszilta könnytől nedves arcocskáját és csak tartotta, tartotta erősen.
Ebben a pillanatban kintről dudaszó hallattszott, a kertkapu kinyílt és Anya begördült az udvarra. A júniusi langyos délelőttön hosszú barna szoknyát és hozzáillő rózsaszín felsőt viselt. Lábán a tavaly születésnapra kapott szandál, hajában napszemüveg. Mindent egybevetve; a legszebb nő a Világon - tudatosult Apában. És rettenetesen szerencsésnek érezte magát.
Eközben Apa és a Kislány már az udvaron szaladtak kézenfogva az autó felé, ügyesen kerülgetve az állandóan láb alatt lévő kutyákat.
- Kuuuuu - kiabálta a Kislány, miközben arcát végignyalta az Új kutya, aki ugyan alig volt még 3 éves , de a lehető legnagyobb felelősségtudattal ugatta meg az idegeneket. Volt kitől tanulnia...
- Drágám, segíts kérlek - szólt Anya, miközben csókott lehetlt a Kislány homlokára. Felemelte, megforgatta, és boldog volt, mint az elmúlt 2 évben szinte minden nap.
Apa elindult az autó felé, megölelte kis családját és...

... and then the phone has just shrieked. The Man looked around sleepily and recognized the room, the modern furnitures, and the very strange girl in the bed.
He got dressed silently, locked the door and went down onto the street.
- Goedemorgen! - shouted the old woman.
- Goedemorgen! - answered the Man and got on the bicycle.

And then the tears of the pain flooded Dad's face.

78 forint

- 78 forint - mondta a boltos.

- 78 forint - ismételte a fiú könnyes szemmel.

20 forint. Mit nem adott volna most 20 forintért. A világot, a csillagokat, a Napot. A világért, a csillagokért, a Napért. Érte. Hisz csupán csak ennyi hiányzott a boldogsághoz.

Tavaly ismerte meg a Balaton partján. Eleinte fel sem tűnt neki a kislány szépsége. Szőke, hosszú haja, mandulavágású, barna szeme, mosolygós arca.

A pöttyös labda volt az oka mindennek. Pont akkor gurult végig a parton, amikor elkészült a homokvár. Hogy mennyit dolgozott rajta! És egy ilyen pöttyös labda mindent lerombol.

Üvölteni akart. De hang nem jött ki a torkán. Szája sírásra görbült és eleredtek a krokodilkönnyek.

- Elnézést - mondta a lány.

Majd szó nélkül elkezdte újra felépíteni a homokvárat. Ennek már majdnem 3 éve. Azóta elválaszhatatlanok. Ma akarta elmondani neki. Hogy soha nem engedi el. De 78 forintra nem számított. Reggel összetörte a malacperselyt és kivette a biciklire félretett 58 forintját. Már évek óta gyűjti a zsebpénzéből. De most már nem halogathatja tovább. Elmondja, hogy szereti.

Nagyon szép volt a virágcsokor. Az a virágcsokor. Amit már két hete láttak a kirakatban. Amiért összetörte a malacperselyt. Ami tegnap még 58 forint volt.

Nem akart hinni a szemének.

- Biztos, hogy 58 forint volt - mormolta magának.

De a boltos hajthatatlan volt. Másik virágot pedig nem vehetett. Neki AZ a virág kellett.

Üres kézzel, sírva jött ki a virágüzletből. És akkor az út túloldalán meglátta Őt. Integetett és mosolygott. Szóke haját lágyan fújta a meleg tavaszi szellő, szeme nevetett és nagyon boldog volt.

A fiú elfeledkezett a 78 forintról. Elfeledkezett mindenről. Csak a világot, a csillagokat, a Napot látta maga előtt. És elkezdett szaladni a lány felé.

Az öreg Zsiguli pont abban a pillanatban ért oda a poros főúton. Az 58 forint szétgurult a macskaköveken.

A kislány üvölteni akart. De hang nem jött ki a torkán. Szája sírásra görbült és eleredtek a fájdalom könnyei.

Soha nem labdázott többet.